Mit kell tudni a Gyalog galopp gyilkos nyuláról?
Nem teljesen légből kapott a Gyalog galopp rettenetes réme, a gyilkos nyúl motívuma képi toposzként jelen volt a középkor szellemi életében is – mutat rá Z. Karvalics László a Kritikában megjelent írásában
“- Íme, Kerbenog barlangja – mutatott előre a varázsló.
- Na jó, fedezzetek! – emelkedett fel Arthur.
- Ki kit? – nézett fel rá meleg mosollyal Sir Lancelot. – Ti engem.
- Már késő – intette le kétségbeesett arccal a mágus. Arthur visszahúzódott mellé:
- Miért?
- Itt van.
- Hol?
- Ott – intett a szemével Tim. A mező túloldalán, apró mozgó pontként egy nyúl tűnt fel. Egy fehérszőrű nyuszi, s látszólagos félénkséggel szimatolt körbe. Úgy tűnt, még nem vette észre őket. Arthur nem értette a dolgot:
- A… nyúlon túl?
- Nem, a nyúl az.
- Aahh! – állt fel dühösen a király. – Vén, hülye buzeráns!
- Mi?
- Hiába izgattál fel!
- Ez nem közönséges nyúl – mutatott a jószágra Tim.
- Aahh! – emelte az égre tekintetét a király.
- Ennél aljasabb, gonoszabb, rosszindulatúbb rágcsálót még nem láttál…
- Seggfej – szólt egy hang a csapatból.
- Berittyentettem – jegyezte meg halkan Sir Robin.
- Vigyázz, csak vigyázz! – emelte fel a hangját a varázsló – Ez a nyúl halált lövell ki magából akár egy mérföldnyire is!
- Fulladj bele! – reagált Lancelot vagy Galahad; nem tudni, mert nagyon elbújt a többiek között.
- Vigyázz: ha meghág, nem lesz ekkora pofád! – válaszolt a mágus.
- Engem? – lepődött meg az iménti lovag.
- Te aztán jól kibabráltál velünk – csóválta a fejét Robin.
- Én mondtam előre – próbálkozott Tim.
- Mit csinál: lerágja a seggünket? – gúnyolódott Sir Robin. – Ekkora éles fogai vannak – mutatta megint az ujjaival hadonászva – És akkorát ugrik, mint egy… nézd a lábát, mekkora!
- Na menj, fiam – intett Arthur egyik vitézének, megelégelve a meddő diskurzust – Csapd le a fejét!
- Máris, Uram, egy pillanat – indult a lovag – Egy nyúlpörkölt rendel!
- Nézd! – intett a varázsló elégedetten egy pillanat múlva: az elbizakodott lovag leeresztett karddal lépett a nyúl felé… csak egy villanás volt… a nyúl nekiugrott a torkának és leharapta a fejét. A lovag véres teste élettelenül hanyatlott a földön heverő komplett csontvázak közé.
- A szakramentumát! – tátotta el a száját az előbb még oly magabiztos király. Lovagjai is közelebb húzódtak hozzá.
- Én mondtam előre – nézett mindentudóan Arthurra a varázsló.
- Megint beszartam – jegyezte még valahonnan hátulról Robin.”
- Na jó, fedezzetek! – emelkedett fel Arthur.
- Ki kit? – nézett fel rá meleg mosollyal Sir Lancelot. – Ti engem.
- Már késő – intette le kétségbeesett arccal a mágus. Arthur visszahúzódott mellé:
- Miért?
- Itt van.
- Hol?
- Ott – intett a szemével Tim. A mező túloldalán, apró mozgó pontként egy nyúl tűnt fel. Egy fehérszőrű nyuszi, s látszólagos félénkséggel szimatolt körbe. Úgy tűnt, még nem vette észre őket. Arthur nem értette a dolgot:
- A… nyúlon túl?
- Nem, a nyúl az.
- Aahh! – állt fel dühösen a király. – Vén, hülye buzeráns!
- Mi?
- Hiába izgattál fel!
- Ez nem közönséges nyúl – mutatott a jószágra Tim.
- Aahh! – emelte az égre tekintetét a király.
- Ennél aljasabb, gonoszabb, rosszindulatúbb rágcsálót még nem láttál…
- Seggfej – szólt egy hang a csapatból.
- Berittyentettem – jegyezte meg halkan Sir Robin.
- Vigyázz, csak vigyázz! – emelte fel a hangját a varázsló – Ez a nyúl halált lövell ki magából akár egy mérföldnyire is!
- Fulladj bele! – reagált Lancelot vagy Galahad; nem tudni, mert nagyon elbújt a többiek között.
- Vigyázz: ha meghág, nem lesz ekkora pofád! – válaszolt a mágus.
- Engem? – lepődött meg az iménti lovag.
- Te aztán jól kibabráltál velünk – csóválta a fejét Robin.
- Én mondtam előre – próbálkozott Tim.
- Mit csinál: lerágja a seggünket? – gúnyolódott Sir Robin. – Ekkora éles fogai vannak – mutatta megint az ujjaival hadonászva – És akkorát ugrik, mint egy… nézd a lábát, mekkora!
- Na menj, fiam – intett Arthur egyik vitézének, megelégelve a meddő diskurzust – Csapd le a fejét!
- Máris, Uram, egy pillanat – indult a lovag – Egy nyúlpörkölt rendel!
- Nézd! – intett a varázsló elégedetten egy pillanat múlva: az elbizakodott lovag leeresztett karddal lépett a nyúl felé… csak egy villanás volt… a nyúl nekiugrott a torkának és leharapta a fejét. A lovag véres teste élettelenül hanyatlott a földön heverő komplett csontvázak közé.
- A szakramentumát! – tátotta el a száját az előbb még oly magabiztos király. Lovagjai is közelebb húzódtak hozzá.
- Én mondtam előre – nézett mindentudóan Arthurra a varázsló.
- Megint beszartam – jegyezte még valahonnan hátulról Robin.”
Kiderül például, hogy a film szerzői honnan vették a motívumot – állítólag a Notre-Dame gótikus katedrálisának homlokzatáról, ahol egy gyáva lovag egy nyúl elől menekül.
De megjelenik többek között az európai állatmese egyik ősforrásában, a Renart-regényben is, ahol Renart róka egy ellenségét gúnyolja ki annak “vérengző nyúllal” folytatott küzdelme miatt, valamint egy 1350 körül másolt miniatúrán is.
A gyávasághoz kapcsolódó allegória Monty Python-beli megjelenése viszont történetietlen. Z. Karvalics ugyanis arról is talált infókat a neten, hogy Arthur király korában nem voltak nyulak a brit szigeteken, az állat ugyanis a jégkorszakban kihalt, és csak a 13. században telepítették be újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése