A cukrosbácsi-kísérlet
2013.09.04. 17:22 Bad Dirt
Mit gondolsz, a te gyereked elmenne szó nélkül egy vadidegennel?
Ugye, most bőszen rázod a fejedet, hogy dehogy is, esze ágában sem lenne?
Pedig egy kísérlet szerint kilencből hét gyerek hezitálás nélkül, készségesen megy, ha egy szimpatikus idegen a segítségüket kéri...
A Daybreak a Kidspace-szel közösen végezte azt a kísérletet, melyben a játszótéren egy férfi megkért 5 és 11 év közötti gyerekeket, segítsenek neki megkeresni az elveszett kutyáját, illetve saját elkószált csemetéjét. A döbbenetes eredmény pedig az, hogy kilenc gyerekből hét, köztük egy 11 éves is, szó nélkül engedelmeskedett a hívásnak, szegény beavatott, a háttérben meghúzódó anyukák legnagyobb rémületére. Az is elég ijesztő, hogy a férfinak nem több, mint 90 másodpercre volt szüksége a gyerekek meggyőzésére.
A cikket elolvasva gyors, nem reprezentatív felmérést készítettem két saját és egy kölcsön gyerekem körében. Felvázoltam nekik a kedves kutyás bácsi segélykérő történetét, majd megkértem, mondják el, hogyan reagálnának. Rozi azt állította, rá se hederítene az idegenre, Marci hezitált, de a haverja rögtön rávágta, hogy természetesen azonnal szaladna segíteni. Mire mind a ketten kórusban zengték jószívűségét...
Úgyhogy én arra jutottam, még jó sokszor a gyerekek szájába kell rágni, hogy nem lehet soha, semmi olyan szituáció, semmi olyan történet elveszett hörcsögről, bajban lévő szülőről, balesetet szenvedett haverról, amiért ők bárki idegennel elmenjenek egyedül. Hanem mindig jöjjenek oda hozzám, és mondják el, mi történt, mire készülnek. Azt is a lelkükre kell kötni, hogy a cukrosbácsi sem feltétlenül úgy néz ki, mint a ronda mumus a mesekönyvből. Lehet nagyon kedves, fiatal és szimpatikus is. Nézhet akár úgy is ki, mint a Brad Pitt. (De akkor aztán pláne jöjjenek oda hozzám szólni...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése