Hogyan építsünk szabadtéri kemencét?

Hogyan építsünk szabadtéri kemencét?

Írta: Gyöngyös

2014. április 10. csütörtök

A kemence szót hallva, olvasva látom magam előtt, ahogy gyermekkoromban nagymamám szombatonként dagasztja és süti a család következő hétre való kenyerét. No és a frissen sülő péksütemény illata… Amikor a férjem kijelentette, hogy udvarunkra szeretne egyet – s mivel amit lehet, magunk készítünk el –  nekiálltam egy kicsit kutakodni. Így jutottam el Dávida Róbert weboldalára, ahol minden olyan információt megkaptam, ami egy jó szabadtéri kemence építéséhez szükséges. Mindenekelőtt jól át kell gondolnunk, hogy mire is szeretnénk használni – pizza, kenyér, vagy inkább a hosszabb sütési időt igénylő vadhús elkészítésére -, ugyanis ez határozza meg az építendő kemence típusát. Az sem mindegy, hogy hol fog állni. Ha túl messze van a háztól, vagy a kerti parti színhelyétől, akkor sokat kell ingáznunk, mire az ételhez szükséges nyersanyagokat odakészítjük, illetve a család és barátok társalgásában sem tudunk részt venni. A hely kiválasztásánál még egy fontos szempont a lakóhely széljárása, ugyanis nem kellemes, mikor füsttel telik meg lakásunk. Az alapozás mélysége nem éri el a fagyhatárt, ami általában 80-90 centiméter talajtípustól függően, ezért az alapozás alá nagy szemcséjű sódert, vagy zúzott követ célszerű rakni. A kövek elvezetik a vizet az alap aljától, így csökkenti a szétfagyás veszélyét. A sóderágy vagy zúzott kőágy 15-20 centi vastag legyen az alap alatt, megfelelően tömörítve. Az építmény főfalai alá sávalapot kell készítenünk, a beton erősítéséhez és merevítéséhez pedig acélhálóra lesz szükségünk. A megszilárdult betonra vízszigetelés kerül, és ezután már neki is állhatunk a falazásnak. Nem mindegy, hogy milyen anyagok felhasználásával építjük a kemencét! A sütőtér különösen fontos! Legjobb eredményt akkor kapunk, ha építését régi nagy méretű téglából tervezzük. Valószínűsíthető, hogy a mai korszerű téglák (például samott tégla) azért nem felelnek meg az elvárásoknak, mert túlzottan keményre vannak kiégetve, és eltérő az anyagszerkezetük. Bevált dolog a sütőteret régi agyagból készített téglából építeni. Ezek a téglák egymáshoz ütve szépen csengenek, nem puffognak. Az elkészült kemencének jó idő esetén 2-3 hetet száradnia kell. Ezt követően minden nap egy kis darab papírral egy marék fát a kemencében eltüzelünk. 4-5 nap múlva már 2-3 marék fával tüzelhetünk, majd folytatva a kíméletes szárítást kb. 10 -15 nap múlva rakunk nagy tüzet, mellyel kiégetjük a kemencét. Ezzel a beüzemelés megtörtént. Ha nem tartjuk be a fokozatos és kíméletes beüzemelési eljárást, a kemence könnyen szétrepedhet. Tüzelésre – a jó illata miatt – a legalkalmasabb a bükk, vagy akácfa. Természetesen más fát is használhatunk, azonban a fenyő gyantatartalma miatt csak begyújtásra alkalmas. Régen gyakran használtak kukoricaszárat, szőlővenyigét, napraforgókórót, szalmát. Ezek az anyagok rendkívül jól és nagy lánggal égnek, a kemence falát hamar átmelegítik. Azonban ezeknél több hamu keletkezik, mint a keményfák tüzelésénél. Forrás: eletszepitok.hu