Szeretné gyermekei Mikulás-csomagját egészségesebben összeállítani? A klasszikus csokoládés, cukorkás összeállítás helyett mi lenne, ha idén az egészségesebb finomságok és a házi édességek is szerepet kapnának?
Ha már csokoládé...
- Válasszunk magasabb kakaó-, illetve tejtartalmú termékeket, kerüljük az olcsó ét- és tejbevonós csokimikulásokat! Miért? Mert az értékes és jó minőségű csokoládéban található polifenoloknak csökkentik a koleszterinszintet, és így védenek a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben.
- Próbálta már a biocsokoládékat? Előnyük, hogy minden összetevőjük ellenőrzött biogazdálkodásból származik, nincs bennük tartósítószer és egyéb veszélyes adalékanyag, és a "fehér méreg", azaz a finomított cukor helyett többnyire nádcukorral készülnek.
Gyümölcs és magvak minden formában
- Ne maradjon ki a piros zsákból a narancs és a mandarin! Magas C-vitamin-tartalmának köszönhetően mindkét színes gyümölcs erősíti az immunrendszert, illatuk pedig a karácsonyt idézi, különösen akkor, ha szegfűszeggel megtűzdelve csomagoljuk be.
- Dió, mogyoró és aszalt gyümölcs: ezek sem maradhatnak ki az egészségtudatos szülők összeállításából! Ez utóbbiak nagy előnye, hogy kalóriadúsak ugyan, de sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak amellett, hogy rostban is gazdagabbak, azaz a kicsik emésztésére is jó hatással vannak.
- Chips helyett vásároljunk vagy készítsünk gyümölcsös, így például almachipset! A vékonyra karikázott gyümölcsöt sütőben, kandalló közelében vagy aszalógépben egy-két nap alatt ropogósra szárítva ízletes csemegét kapunk.
Házilag sem lehetetlen
- Nemcsak akkor jöhetnek szóba a házi készítésű sütemények és finomságok, ha gyermekünk valamire érzékeny vagy allergiás, hanem akkor is, ha biztosak szeretnénk lenni abban, hogy tápláló és egészséges finomsághoz jut gyermekünk.
- Készíthetünk házi müzliszeletet, gyümölcskenyeret, sőt házi pralinét, bonbonokat is. Ha kedve tartja, készítse el Egészség-receptjeink közül például a rostban gazdag zabpelyhes kekszet, a tojás nélküli gyömbéres-fahéjas kekszet, a kalóriadús, ám mértékkel fogyasztva egészséges diós falatkákat, vagy az emésztésre is kiváló hatású mézes sárgarépabonbon.
2013. augusztus 21., szerda
Amarillisz (Bálint gazda)
Története
Ennek a kedvelt és egyre nagyobb tömegben termelt virágnak már az elnevezésével is van egy kis baj. A 18. század eleje óta ismerik a kertészek, és Európában számos híres botanikus dicsekedhetett gazdag gyűjteménnyel a különböző fajaiból. Később rájöttek arra, hogy korántsem minden növény Amaryllis, amit annak gondoltak, sőt éppen a nálunk ismert amarillisz nem szolgál rá erre a névre, mert a helyes elnevezése: Hippeastrum. A botanikusok és a hivatásos kertészek ezt a nevet használják, a virágszerető nagyközönség azonban nehezen adja fel szokásait, és változatlanul amarillisznek nevezi ezt a szép virágot.
Az amarillisz - maradjunk most már ennél a névnél - Mexikó, Peru és Brazília meleg éghajlatú tájairól származik, és ennek megfelelően a fagyokat a szabadban nem viseli el, tehát kifejezetten szobanövény, annak ellenére, hogy a nyarat a szabadban töltheti.
Ennek a hagymás növénynek 60-70 cm hosszú, keskeny levelei vannak, amelyek rendszerint egyidejűleg jelennek meg a hengeres virágszárral; ennek a végén nyílnak a gyönyörű, fehér, piros, rózsaszín, tölcsér alakú, liliomszerű virágok. Ősszel a levelek fokozatosan befejezik élettevékenységüket, a bennük levő tápanyag a hagymába vándorol, és ott tárolódik a következő virágzásig.
A virágoztatása otthon egyáltalán nem nehézkes, még csak bonyolult ismereteket se kíván, csupán a növeny természetes életritmusát kell ismerni és követni. Ha ebben nem csinálunk hibát, akkor a kifejlett hagymából biztosan tudunk pompás virágot nevelni téli otthonunk vidámítására.
Egyes országokban az amarilliszkedvelők klubokba tömörülnek, és e szép virágok nemesítésével foglalkoznak. Ennek eredményeképpen csodálatosan szép színű és hatalmas virágú fajták születtek.
Ezt a szép hobbit bárki követheti: ha a virágok portokját éles körömollóval levágjuk, csipesszel megfogjuk, és más hagyma virágának bibéjére juttatjuk, akkor a megtermékenyítés után toktermés fejlődik ki. Az ebben levő magvak a nyár elejéig beérnek, és lapos edénybe elvetve kikelnek. A magoncok őszig megerősödnek, és a téli pihentetés után tavasszal már gyors növekedésnek indulnak.
Termesztése
Tételezzük fel a leghosszabb utat, és kezdjük el ott, hogy barátunktól, ismerősünktől kaptunk néhány apró amarilliszhagymát. Ezeket már februárban beültethetjük cserépbe, napos helyen, meleg szobában tartva levelet hajtanak. Májusban, a fagyok elmúltával a cserépbe ültetett hagymákat kisüllyeszthetjük a kert talajába, de közvetlenül a földbe is ültethetjük őket. Mindenképpen tápdús, jó szerkezetű talajra, védett, félárnyékos helyre és bőséges öntözésre van szükségük. A hagymáknak különösen nagy a foszforigényük, ezért a foszforutánpótlásra figyelmet kell fordítani.
Szeptemberben a növények élettevékenységét fokozatosan be kell szüntetni. Ez úgy történik, hogy a cserepestül kisüllyesztetteket olyan helyre visszük, ahol nem kapnak csapadékot, a cserepeket az oldalukra fordítjuk, és megvárjuk, hogy a levelek lehervadjanak, megsárguljanak, elszáradjanak. Gondos kezelés mellett a hagymák átmérője egy nyáron 1-2 cm-rel gyarapodik.
A hagymák fejlesztését a következő évben is folytatjuk, mindaddig, amíg elérik a 8-10 cm átmérőt. A kifejlett amarilliszhagymák többnyire gömb alakúak, világosbarnák, az érett hagyma külső pikkelylevelei felválnak, és alattuk láthatóvá válnak a fehér hagymalevelek. A kifejlett hagymák mellett már rendszerint megjelennek a fiókhagymák, amelyeket leválasztunk, és továbbnevelünk.
A kifejlett hagymát szeptember végén szedjük ki a kert földjéből, megtisztítjuk, és 8-10 hétig pihentetjük száraz, szellős helyen. Ne tegyük a hagymát műanyag zacskóba, mert befülled, erre a célra a legjobb a papírzacskó!
December közepétől a hagymákat fokozatosan cserépbe ültetjük. Lehetőleg nagy cserepet válasszunk, mert a virág-szár és a virág igen súlyos lesz, és feldöntheti a kisméretű cserepet. A kiválasztott talaj jó minőségű virágföld legyen. A hagymát úgy kell a cserépbe ültetni, hogy legalább a felső harmada a talaj felszíne fölött legyen, és keményen álljon a földben. Egyszer alaposan beöntözzük, és meleg helyre (25 °C) állítjuk.
A virágoztatásnak ebben a szakaszában a növénynek nincs szüksége fényre, csak melegre. Ezért a fűtőtest mellett a sarokban, sötét vagy gyenge megvilágításban részesülő helyen is tarthatjuk a cserepeket.
Most nagy türelemre van szüksége a virágkertésznek, mert nem szabad a cserepet újra megöntözni mindaddig, amíg a virágszár hegye meg nem jelenik. A hagyma közepéből mindig a levelek, oldalából pedig a virágszár fejlődik. Ha a növényt idő előtt bőségesen ellátjuk vízzel, akkor a levelek fognak kifejlődni, és nem képződik virágszár.
Ha a becserepezés után két-három héttel a hagyma oldalában megjelenik a leveleknél jóval zömökebb virágszár, akkor a cserépre fekete papírból készített süveget helyezünk, ez megakadályozza azt, hogy a virágszár "ülve maradjon". A fény kizárásával gyorsabban nő a virágszár, és a virágok 60-80 cm magasságban fognak megjelenni.
Ebben az időben már bőségesen öntözzük, és hetenként tápoldatozzuk a növényeinket. Amikor a virágszár eléri a 30 cm magasságot, akkor a sötétítősüveget levesszük, ami az amúgy is gyors növekedést még tovább serkenti.
A hajtatás megkezdésétől számított nyolc hét múlva megjelennek a szár végén a virágok, mégpedig 3-5 hatalmas tölcsér, szépen formált bibével és porzókkal. Színük és nagyságuk rendkívül változatos; legszebbek azok, amelyeknek a "torokrésze" sötétebb. A porzók bőségesen termelnek virágport, ezért egyesek a portokokat eltávolítják.
A virágok 10-12 napig nyílnak. Tovább maradnak üdék, ha éjszakára a növényt hűvös helyiségbe visszük.
Az elvirágzott hagymát tavasszal kiültetjük a szabadba, és gondoskodunk jó ellátásáról. Ahhoz, hogy a következő évben ismét virágozzék, fel kell töltődnie tápanyagokkal, ehhez pedig legalább öt új lomblevél kinevelése kívánatos.
Felhasználása
Az amarillisz elsődleges haszna a szobai hajtatásban nyilvánul meg. Egyre divatosabb vágott virág is, amelyet kertészetek állítanak elő, és a virágüzletekben lehet megvásárolni. A fehér amarilliszekből szép menyasszonyi csokrot is szoktak kötni liliom helyett.
Az ajándékba kapott virágzó amarillisznövényt ne tartsuk túlságosan meleg helyen, és mérsékelten öntözzük.
Az elöregedett hagymák pótlására érdemes házilag nevelni az utánpótlást a fiókhagymákból. Ezeket az "anyahagymák" szeptemberi felszedése alkalmával választjuk le, és fagymentes helyen, nyirkos homokban vagy fűrészporban tároljuk tavaszig. A fagyok elmúltával kiültetjük őket a kert egyik napos helyére és gondoskodunk arról, hogy vízzel és tápanyaggal el legyenek látva.
Takarás a strandon, avagy kendőkötési módszerek
A fürdőruha helyett most a strandkendőké a főszerep. Borsastylist könnyű és mutatós technikákat mutat arra, hogy hogyan kössük meg az önmagában unalmas kendőket.
Edzőterem és rendszeres torna ide vagy oda, azért nem mindenki szeret egy szál bikiniben mutatkozni a strandon, pláne akkor nem, ha némi ennivalóért és egy jó hideg fröccsért be kell ülni egy strandétterembe. Aki csavarta már habtestét kendőbe, az tudja, hogy nem mindegy, hogy hogyan tekeri magán a textilt, ezért Borsastylist most biztos, ami biztos alapon megmutatja, hogy néhány csomóval és tekeréssel hogyan lehet a kendőből ruhát fabrikálni, pár perc alatt. A jól megkötött strandkendő kényelmes és nem kell az egyik kezünket feláldozni arra a célra, hogy megtartsuk a textilt. Most olyan variációkat mutatunk kezdőknek és haladóknak egyaránt, amelyek megkötéséhez nem kell kézügyesség.
Variációk kezdőknek
Ezt a szoknyát legyártani nem nagy ördöngösség, csak arra kell figyelni, hogy széles csípőjű körtecsajok semmi esetre se kössék oldalra a csomót, ugyanis igencsak megnagyobbítja a csípőt. A technika mindkét variációnál ugyanaz. A fenekünkhöz tesszük a kendőt, majd mindkét oldaláról veszünk annyi anyagot, ami még kényelmesen elfér a tenyerünkben. A lényeg, hogy ne az anyag legvégét fogjuk, ugyanis akkor nem lesz túl szép a csomó. Ezek után már nincs más hátra, mint hogy egyszerű csomót kössünk. Keskeny csípőjű csajoknak ilyenkor csak annyit kell tenni, hogy egyszerűen oldalra fordítják a kendőt magukon, körték pedig egyszerűen középen hagyják. Még egy dologra kell figyelni, mégpedig arra, hogy ne kössük túl magasra az anyagot, ugyanis akkor nem mutat szépen, a köldök mindig látszódjon ki, akinek pedig van pocakja, és takargatni szeretné, az válasszon más megoldást.
Mondjuk olyat, mint ez a ruha, amit szintén nem nehéz megkötni. Ehhez már nagyobb méretű kendőt kell választani, és az is fontos, hogy az oldalán legyenek rojtok. Mi egy hagyományos szarongot választottunk, amit bármelyik indiai boltban be lehet szerezni. A technika legalább annyira egyszerű, mint az előző szoknyánál: a kendő méretétől függően megfogjuk a két átellenes csücsköt, majd egy laza csomót kötünk a vállra, ezek után derékmagasságban összekötünk néhány rojtot, hogy ne kandikáljon ki az úszógumi.
Megoldások haladóknak
A következő ruhát sem túl bonyolult megkötni, de nem árt, ha van egy kis gyakorlata annak, aki ezzel próbálkozik. A technika a következő: hátunk mögé tesszük a kendőt, majd a két végét megcsavarjuk, és a hónunk alatt átvezetjük. Ezek után a megcsavart anyagdarabot a nyak mögött csomóra kötjük, mindezt persze úgy, hogy lehetőség szerint ne fojtsuk meg magunkat. Ezt a variációt utcára is lehet hordani és aki szeretné, az tehet a csípőjére egy övet is. Arra kell nagyon figyelni, hogy mindenképpen csavarjuk meg a kendő két végét, ugyanis csak így fog mutatni a ruha.
Az előzőleg bemutatott félvállas megoldással ellentétben a következő kötési technika elsajátításához már szükséges némi gyakorlás, vagy egy barátnő vagy ügyes kezű tartós kapcsolat, aki meg tudja kötni az egyébként végtelenül egyszerű csomót. Úgy kell kezdeni, hogy a kendőt ugyanúgy magunk köré tekerjük, mint egy sima törölközőt.
Mielőtt még összeérne a két vége, a tetejéből visszahajtunk körülbelül 5-10 centit, attól függően, hogy kinek mi tetszik, majd az egyik vállnál összecsomózzuk az anyag végét. Nem kell attól tartani, hogy lecsúszik az ideiglenes pánt, ugyanis a visszahajtás megtartja az anyagot, főleg akkor, ha elég szorosra húztuk, arra azért figyelni kell, hogy a strandruhakötésnek ne a vérkeringés lássa a kárát.
Az utolsó technika a legbonyolultabb, de ezt sem nehéz legyártani. Egy biztostűre szükség lesz a művelethez, de ha a nap elején beraktuk, akkor nem kell kivenni többet, egyszerűen csak a tű segítségével létrehozott lyuknál kell belebújni a kendőbe, de kezdjük az elején. Az első lépésnél kendőt a nyak mögött összetűzzük egy tűvel, úgy hogy előtte beállítjuk a dekoltázst, mindenki a kedve szerint állítgathatja. Ezek után az anyag két végét áttekerjük a derekunkon, szerencsésebbek a csípőjük köré is tekerhetik az anyagot, majd a hasunknál egyszerűen csomóra kötjük. Ennél a módszernél is érdemes rojtos kendőt választani, mert sokkal jobban mutat vele. Aki utcára akarja hordani, az figyeljen rá, hogy oldalt ne lehessen belátni.
DIY komód szögelve
MATYÓ ÚJRATÖLTVE, AVAGY HÍMEZZ KALAPÁCCSAL
Ha megkérdeznétek, hogy milyen az én stílusom, nem biztos, hogy azonnal tudnék felelni. Vagy valószínűleg, gyorsan rávágnám, hogy eklektikus. Aztán, finomítanék a mondaton, ilyen szavakkal, mint nőies, extravagáns, és mint hagyománytisztelő.
Igen, pontosan. Hagyománytisztelő vagyok. A magam módján.
Szeretem a régi magyar motívumokat, mintákat és oda vagyok a magyaros formavilágért. Szívesen értelmezem huszonegyedik századivá őket.
Arra gondoltam, hogy a szép kis népi tálalóm, kaphatna egy társat, egy huszonegyedik századi formában újraálmodott, de magyaros motívumjegyet magán viselő, régi art deco jellegű komód személyében.
Pár hónapja nagyot durrant a "Gombold újra" elnevezésű rendezvény, amelyen az ország legtehetségesebb divattervezői mutatták be, hogy a magyar népviseletet hogyan lehet újragondolni.
Csodálatos ruhákat álmodtak meg! Arra gondoltam, hogy vajon, a lakberendezésben itthon miért nincs respektje a népies formavilágnak, hiszen annyi, de annyi fantázia van benne. Megmutatom mire gondolok. Kalapáccsal hímzett, újratöltött matyó mintára például:
Amikor hirtelen felindulásból, potom ötezer pénzért megvettem ezt az art deco jellegű komódot, már tudtam, hogy nagyon jól fog neki állni a kárpitosszeg. Pontosan ezerháromszáz darab.
Igazság szerint, nekem nagyon tetszik a formája, az esetlen szögletessége, de még a politúrozása is. Azért alakítottam át, mert gyakorlatilag egy üres festővászon volt számomra és mert a mi lakásunkba nem illett az eredeti formájában.
A műgyanta felület első ránézésre, lehetetlenné teszi az átfestést. De én úgy döntöttem, próba szerencse alapon belevágok, lesz ami lesz. Első körben, el kell távolítani a műgyanta felületet.
Erre a régi motorosok egy spécin megvágott fémlapot használnak, az úgynevezett citlinget. Ne valami bonyolult szerkezetre gondoljatok, csak egy egyszerű fémlap, aminek az egyik oldala éles.
Használhattok még üvegdarabot is. A citlinggel a műgyanta nagy részét le lehet kaparni, aztán jöhet a csiszolás 100-as csiszolópapírral. Ezután már eltűnik a fény a bútorról és lehet alapozni!
Az alapozás fontos, ehhez tapad majd a festékünk. Én a szuper festékszórómmal dolgoztam, ezért most olyan festéket és alapozót használtam, amit az asztalosok is használnak konyhabútor frontok festésére, és csak szórással vihető fel a bútorra. Bíztam benne, hogy jól fog tapadni és így is lett. A felülete meg gyönyörű!
A festés után kezdtem el azon gondolkodni, hogy milyen mintát szeretnék a bútorra szögelni. Mindenképpen népi motívumot kerestem. Válogattam a matyó és a kalocsai virágok között. Tudtátok, hogy régen ezekkel a motívumokkal kommunikáltak az emberek? Egy tulipánból kiderült, hogy lány-e vagy asszony akinek a ruháján van, hány gyereke van és hogy fiatal-e vagy öreg.
Én is tulipánt választottam, és bár nem teljesen mintáz engem, a formája tetszett és illett a komódomhoz. Nekiálltam tehát felrajzolni a mintát.
Miután kézzel felrajzoltam a mintát az egyik ajtóra, zsírpapír és indigó segítségével áttükröztem a másik ajtóra. Aztán az egészet letöröltem, mert nem tetszett. A végső változatot harmadjára sikerült elérnem, és nagyon büszke voltam magamra, hogy csekély rajztudásommal is sikerült összehoznom a kívánt mintát. ( a ceruza és indigó nyomokat a végén mosószeres szivaccsal ledörzsöltem)
Elkezdtem a szögelést. Ehhez szükség volt kárpitosszegre, gumikalapácsra, ceruzára, vonalzóra és a hibázások kijavításához, szegkihúzóra is.
És jöhet a móka! Én kábé 1300 db szeget használtam el ennél a munkánál.
A felrajzolt minta mentén, egy centis közökkel kalapáltam a szeget. Mindent centivel kimérve, mert nem vagyok mérnök, és nem tökéletes a szemmértékem.
Néhány óra múlva kész is lett a mű. Közben a férjem és a gyerekeim is körbeálltak, adogatták a szöget és együtt gyönyörködtünk a félig kész alkotásban. Vicces, de munka közben, beleszerettem ebbe a bútorba. Most éreztem először azt, hogy büszke vagyok magamra ezért a kivitelezésért, alkotásért.
Ugye, nektek is tetszik?
Ha nektek is van ilyen bútorotok, szeressétek! Hálás darab és nem csak a kárpitosszeg mutat rajta jól, de egyszerű formája kiváló alapot ad a csipke-technikának és a dekupázsolásnak is!
Én pedig nem teszem le a gumikalapácsot, tovább hímezek vele, hasonló darabokat a meglévő Boho Homekollekcióhoz.
Hamarosan pedig megmutatom, mi lesz a komód felett és környékén. Addig is, jó szögelést!
Igen, pontosan. Hagyománytisztelő vagyok. A magam módján.
Szeretem a régi magyar motívumokat, mintákat és oda vagyok a magyaros formavilágért. Szívesen értelmezem huszonegyedik századivá őket.
Arra gondoltam, hogy a szép kis népi tálalóm, kaphatna egy társat, egy huszonegyedik századi formában újraálmodott, de magyaros motívumjegyet magán viselő, régi art deco jellegű komód személyében.
Pár hónapja nagyot durrant a "Gombold újra" elnevezésű rendezvény, amelyen az ország legtehetségesebb divattervezői mutatták be, hogy a magyar népviseletet hogyan lehet újragondolni.
Csodálatos ruhákat álmodtak meg! Arra gondoltam, hogy vajon, a lakberendezésben itthon miért nincs respektje a népies formavilágnak, hiszen annyi, de annyi fantázia van benne. Megmutatom mire gondolok. Kalapáccsal hímzett, újratöltött matyó mintára például:
|
| kalapáccsal hímezve |
Amikor hirtelen felindulásból, potom ötezer pénzért megvettem ezt az art deco jellegű komódot, már tudtam, hogy nagyon jól fog neki állni a kárpitosszeg. Pontosan ezerháromszáz darab.
Igazság szerint, nekem nagyon tetszik a formája, az esetlen szögletessége, de még a politúrozása is. Azért alakítottam át, mert gyakorlatilag egy üres festővászon volt számomra és mert a mi lakásunkba nem illett az eredeti formájában.
A műgyanta felület első ránézésre, lehetetlenné teszi az átfestést. De én úgy döntöttem, próba szerencse alapon belevágok, lesz ami lesz. Első körben, el kell távolítani a műgyanta felületet.
Erre a régi motorosok egy spécin megvágott fémlapot használnak, az úgynevezett citlinget. Ne valami bonyolult szerkezetre gondoljatok, csak egy egyszerű fémlap, aminek az egyik oldala éles.
Használhattok még üvegdarabot is. A citlinggel a műgyanta nagy részét le lehet kaparni, aztán jöhet a csiszolás 100-as csiszolópapírral. Ezután már eltűnik a fény a bútorról és lehet alapozni!
|
| csiszolás után |
|
| alapozás után |
|
| lefestve |
Én is tulipánt választottam, és bár nem teljesen mintáz engem, a formája tetszett és illett a komódomhoz. Nekiálltam tehát felrajzolni a mintát.
Miután kézzel felrajzoltam a mintát az egyik ajtóra, zsírpapír és indigó segítségével áttükröztem a másik ajtóra. Aztán az egészet letöröltem, mert nem tetszett. A végső változatot harmadjára sikerült elérnem, és nagyon büszke voltam magamra, hogy csekély rajztudásommal is sikerült összehoznom a kívánt mintát. ( a ceruza és indigó nyomokat a végén mosószeres szivaccsal ledörzsöltem)
Elkezdtem a szögelést. Ehhez szükség volt kárpitosszegre, gumikalapácsra, ceruzára, vonalzóra és a hibázások kijavításához, szegkihúzóra is.
És jöhet a móka! Én kábé 1300 db szeget használtam el ennél a munkánál.
A felrajzolt minta mentén, egy centis közökkel kalapáltam a szeget. Mindent centivel kimérve, mert nem vagyok mérnök, és nem tökéletes a szemmértékem.
|
| munka közben |
Ugye, nektek is tetszik?
Ha nektek is van ilyen bútorotok, szeressétek! Hálás darab és nem csak a kárpitosszeg mutat rajta jól, de egyszerű formája kiváló alapot ad a csipke-technikának és a dekupázsolásnak is!
Én pedig nem teszem le a gumikalapácsot, tovább hímezek vele, hasonló darabokat a meglévő Boho Homekollekcióhoz.
Hamarosan pedig megmutatom, mi lesz a komód felett és környékén. Addig is, jó szögelést!
2013. július 13., szombat
Permetezés
Ez évig a férjem permetezett minden fát. Azt vette, amit a boltban ajánlottak. Jó drága volt, és szinte 2 hetente kellett újra permetezni. Idén már én permetezek, de csak dióteával.
Ha rám is jut belőle, legfeljebb szebb lesz tőle a bőröm. És ami nagy öröm: még jobb, mint a mérgek. Elűzi a hangyákat, levéltetveket a fáról, gombabetegségekre is jó, és kevesebbszer kell ismételni, mint a régi permetszerekkel.”
Így készül:
„2 liter vizet felforralok, majd belegyűrök jó sok diófalevelet, amit a kis zöld szárával együtt vágtam le. Megvárom, míg kihűl, kiszedem a leveleket, és spriccelős flakonba teszem. Levél megy a komposztba, elriasztja a legyeket, meg a hangyákat. Az összes növényre jó, a spenótra is fújtam, meg a salátákra is.” (Gyöngyi Kerepesi osztotta meg VIDÉKEN ÚJRAKEZDŐK csoportban.)
Valaki megjegyzést fűzött ehhez, hogy ő gyerekkorában diólevéllel dörzsölte be a bőrét, a bogarak ellen.
Valaki megjegyzést fűzött ehhez, hogy ő gyerekkorában diólevéllel dörzsölte be a bőrét, a bogarak ellen.
A rovarriasztó és bőrszépítő hatás tudományosan is igazolható: “A diólevélnek keserű nyálkahártya-összehúzó, tonizáló hatása van, cserzőanyagokban nagyon gazdag. Összehúzó, cserző hatását a levél tannintartalma, baktériumölő, gombaölő, rovarölő és rovarriasztó hatását pedig a vele kapcsolatban lévő ellagénsav okozza.”- lehet olvasni több gyógynövény ismertetőben.
Friss vetésre azonban nem célszerű fújni. Nem véletlenül nem nő semmi diófa alatt. Csírázásgátló anyagot tartalmaz.
(A diólevéllal kapcsolatos népi praktikákról mi is írtunk, itt olvasható: http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/3217-milyen-betegsegek-ellen-hatasos-a-hetkoznapi-diolevel-nep-praktikak - szerk.)
só
A "régi öregek" tudtak valamit...
Sós-vizes lábfürdő
Méregtelenítő sós vizes lábfürdő - A szervezet nagytakarítása
Régi praktikák egyike, téli estéken a lábak áztatása, sós vízben.
Évente két kúra, kúránként 8-10 alkalom, heti háromszori gyakorisággal, alkalmanként 30 perc.
Edénytől függően 3-4 liter 40 C fokos 10%-os sós vizet készítsünk, este, vacsora után legalább két órával, tegyük lábainkat a tálba, a víz érjen a bokákig, és hagyjuk, hogy jól melegedjünk át, és táguljanak a talp pórusai.
A szervezet nagytakarításával felérő terápiának mellékhatásairól nincsenek ismereteink, 6 - 7 alkalom után a pozitív hatások jelentkeznek.
A lábfürdő vizének színe a kezelés alatt megváltozik, attól függően, hogy melyik szervünk méregtelenítése aktivizálódott,
- ha citrom sárgás, akkor a vese, húgyhólyag,
- ha narancssárga, köszvény, reuma vagy ízületi bajok,
- barna színeződés esetén a májfunkciókra kell tekintettel lenni,
- a zöldes szín az epe, szív, ér- és emésztőrendszer hibáira utal,
- sötét szín esetén pedig a nehézfémek, cukorbetegség jelei mutathatók ki.
Az anyagcserezavarok, a magas vérnyomás, az emésztőrendszeri gondok, a gyulladásos folyamatok tünetei 7-8 alkalom után érezhetően mérséklődnek.
Az ülőfoglalkozást végző személyek ödémáit gyakorlatilag eltünteti a kezelés.
Mint sok minden más természetes gyógymód ez is a csodával felér, aki teheti, próbálja ki és nem fog csalódni benne.
Fontos, hogy a só természetes, adalékmentes legyen, és a víz is lehetőség szerint tiszta forrásból származzon.
(No, mindezt, manapság a legnehezebb beszerezni! A víz klórozott, míg a só, már nem nátriumot tartalmaz , hanem inkább káliumot, mai egyáltalán nem ugyan az! Ha tudsz, szerezz a gyógyszertárból sót - és azt használd erre is - és csak azzal főzz, csak azt használd étkezésre)
Mostanában elit szépségszalonok is alkalmazzák a technikát, és erre a célra kifejlesztett elektromos lábáztatókat is vásárolhatunk, bizonyára ezek a módszerek is jók, de ne feledjük az igazi pozitív hatást a tiszta víz és a natúr só jelenti.
"Jobb a Fényt kutatni, mint szidni a sötétséget,
mert a rossz csak akkor élhet, ha a jók nem tesznek semmit."
(forrás: Lőrincz Imre)
Sós-vizes lábfürdő
Méregtelenítő sós vizes lábfürdő - A szervezet nagytakarítása
Régi praktikák egyike, téli estéken a lábak áztatása, sós vízben.
Évente két kúra, kúránként 8-10 alkalom, heti háromszori gyakorisággal, alkalmanként 30 perc.
Edénytől függően 3-4 liter 40 C fokos 10%-os sós vizet készítsünk, este, vacsora után legalább két órával, tegyük lábainkat a tálba, a víz érjen a bokákig, és hagyjuk, hogy jól melegedjünk át, és táguljanak a talp pórusai.
A szervezet nagytakarításával felérő terápiának mellékhatásairól nincsenek ismereteink, 6 - 7 alkalom után a pozitív hatások jelentkeznek.
A lábfürdő vizének színe a kezelés alatt megváltozik, attól függően, hogy melyik szervünk méregtelenítése aktivizálódott,
- ha citrom sárgás, akkor a vese, húgyhólyag,
- ha narancssárga, köszvény, reuma vagy ízületi bajok,
- barna színeződés esetén a májfunkciókra kell tekintettel lenni,
- a zöldes szín az epe, szív, ér- és emésztőrendszer hibáira utal,
- sötét szín esetén pedig a nehézfémek, cukorbetegség jelei mutathatók ki.
Az anyagcserezavarok, a magas vérnyomás, az emésztőrendszeri gondok, a gyulladásos folyamatok tünetei 7-8 alkalom után érezhetően mérséklődnek.
Az ülőfoglalkozást végző személyek ödémáit gyakorlatilag eltünteti a kezelés.
Mint sok minden más természetes gyógymód ez is a csodával felér, aki teheti, próbálja ki és nem fog csalódni benne.
Fontos, hogy a só természetes, adalékmentes legyen, és a víz is lehetőség szerint tiszta forrásból származzon.
(No, mindezt, manapság a legnehezebb beszerezni! A víz klórozott, míg a só, már nem nátriumot tartalmaz , hanem inkább káliumot, mai egyáltalán nem ugyan az! Ha tudsz, szerezz a gyógyszertárból sót - és azt használd erre is - és csak azzal főzz, csak azt használd étkezésre)
Mostanában elit szépségszalonok is alkalmazzák a technikát, és erre a célra kifejlesztett elektromos lábáztatókat is vásárolhatunk, bizonyára ezek a módszerek is jók, de ne feledjük az igazi pozitív hatást a tiszta víz és a natúr só jelenti.
"Jobb a Fényt kutatni, mint szidni a sötétséget,
mert a rossz csak akkor élhet, ha a jók nem tesznek semmit."
(forrás: Lőrincz Imre)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)