Manapság a gyerekek már ritkán egyensúlyoznak pallón a patak felett, vagy járkálnak olyan ösvényeken, ahol éppen csak elfér a lábuk. Eleve mozogni is sokkal kevesebbet mozognak, sok gyereknél megfigyelhető, hogy emiatt nem tudják a testüket megfelelően koordinálni, nincs jó egyensúlyérzékük sem. (Most arra nem is térek ki, hogy az idegrendszerre, az agy fejlődésére milyen negatív hatással van a mozgáshiány. Erről bővebben itt tudtok olvasni.)
http://gyerkoc.com/hinta-palinta-a-hintazas-pozitiv-hatasai/
Bár Maria Montessori még a 20. század elején élt és alkotott, akkor még ugye nem a számítógép és a TV előtt ültek nagyon sokat a babák, de ő is látta a mozgás tökéletesítésének, az egyensúlyérzék fejlesztésének fontosságát, így kitalált egy szuper módszert, amivel nagyon jó eredményeket lehet ezeken a területeken elérni. Ráadásul olyan dolgot alkotott, amit otthon is bármikor tudunk játszani a gyerkőccel.
Séta a vonalon…
Szóval…a padlóra (vagy járdára) fel kell rajzolni egy ellipszist és bele még egy kisebbet, úgy, hogy a vonalak mindenhol egyforma
távolságra legyenek egymástól. Ez a távolság akkora legyen, hogy a gyerek lába éppen beleférjen. Amikor én először láttam ilyet a kisfiam bölcsijében, akkor azt hittem, hogy játék autóverseny-pálya… Szerintem a kisfiam sokáig erre is használta. (Egyébként nyugodtan lehet csak 1 szimpla körvonallal is játszani, de akár más alakzatokat is ki lehet találni.)
távolságra legyenek egymástól. Ez a távolság akkora legyen, hogy a gyerek lába éppen beleférjen. Amikor én először láttam ilyet a kisfiam bölcsijében, akkor azt hittem, hogy játék autóverseny-pálya… Szerintem a kisfiam sokáig erre is használta. (Egyébként nyugodtan lehet csak 1 szimpla körvonallal is játszani, de akár más alakzatokat is ki lehet találni.)
1. szint
A feladat, hogy egyenletes tempóban végig kell menni a pályán úgy, hogy a teljes talpuk végig a két vonal között kell, hogy legyen. (Vagy ha csak egy vonal van, akkor a vonalon…) Ha több gyerekkel csináljuk, akkor azt is lehet, hogy egyszerre “pályára állítjuk” őket és az előző feladatot megspékeljük azzal, hogy azonos távolságot kell egymás között tartaniuk.
2.szint
Ha ez már jól megy, akkor a következő szint, hogy úgy menjenek végig a pályán, hogy a sarkukat pontosan a hátul lévő láb elé tegyék. (azt hiszem talán ezt hívjuk itthon tyúklépésnek, ugye? )
3. szint
Ha pedig már ez is nagyon jól megy, akkor különféle tárgyakat is adhatunk pluszban a kezükbe, hogy azzal egyensúlyozzák végig a pályát. Pohár víz, könyv a fejre, zászló, amit a magasba kell emelni, kockákból épített torony, csengő, aminek nem szabad megszólalni…Ennek már tényleg csak a saját találékonyságunk szabhat határt.
Néhány Montessori iskolában úgy játsszák, hogy közben a háttérben lágy zene szól és pontosan akkor kell abbahagyni, mikor a zene elhallgat.
A gyerekek ösztönösen érzik, hogy az egyensúlyozós játékok jót tesznek nekik, nagyon szívesen szállnak be a járkálásba. Valószínűleg, ahogy egyre jobban belemelegednek a gyakorlatokba, úgy lesz egyre nagyobb kedvük folytatni. A sikerélmény motiválja őket.
Hogy mit is fejleszt ez az egész?
Mivel hat az egyensúly központra is, ezért nagyon erős hatása lehet az agy fejlődésére, de legjobban a testtudat, az ahogyan a saját testünket koordinálni tudjuk és az egyensúlyérzék javul. Ezeken kívül fejleszti a koncentrációs képességet is, hiszen nagyon-nagyon oda kell figyelni, hogy jól meg tudják csinálni a feladatokat.
Hány éves gyerkőcöknek ajánlott?
Néhány helyen a 3-6 éves korosztálynak ajánlják, de szerintem ez speciálisan az a játék, ami kortalan. Onnantól kezdve, hogy rá tudod venni a picit, hogy ilyesmit játsszon, addig, amíg kedve van, nyugodtan játszhatjátok. Én még felnőttként is nagyon szeretek részt venni ilyesmiben és hiszem, hogy még ilyenkor is segíthet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése