"Hallod-e, egyetlen fiam. Én vagyok oka életednek. 
De nekem volt gyönyörűség gügyögésedet is hallanom.
Te valóban nem kérted az életet tőlem, ez így igaz. Tehát nékem kell hálásabbnak lennem nálad, azért, hogy itt vagy."
(Füst Milán)

Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy ‘hülye’? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó.
Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét.
Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.”
Nem értettem, s ezért még hozzátette:

Müller Péter: “Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot…!”

“Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni. Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni – én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:

“Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel.

“No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad!
Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál.
Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek!

Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem!

Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit!
És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!”

Fodor Ákos: Egy ajándék elhárítása

Fodor Ákos: Egy ajándék elhárítása

Ne adj igazat. Neked túlsokba kerül; nekem meg épp van.

Apa

Mesélj nekem apu, 
Mi az, hogy becsület? 
Hogyha az van nekem, 
Jár érte tisztelet? 
Milyen lesz apu, 
Az igaz szerelem? 
És ha majd elmúlik 
Akkor az fáj nekem? 

Vannak-e apu, 
Ma is istenek? 
Hisznek-e még bennük, 
Most is az emberek? 
Van-e tényleg élet 
A halál után? 
És ha ezt kérdezem, 
Miért nézel bután? 

És ha majd felnövök, 
Nekem is lesz sorsom? 
Mert most a tanulás, 
Az a legfőbb gondom. 
Miért lesznek rosszak, 
Apu, az emberek? 
Hogy lehet, hogy vannak 
Éhező gyerekek? 

Ha a munkádért mindig 
Megkapod a béred. 
A hónap végén akkor 
Miért nincsen pénzed? 
Ha rám nézel, látom, 
Fátyolos a szemed. 
Hogyha én nem lennék, 
Könnyebb volna neked? 

Hogyha öreg leszek, 
Nekem is lesz szagom? 
És az unokákat 
Én is elronthatom? 
A szomszéd néniből 
Mikorra lesz banya? 
Hogy lesz egy országból 
Mocskos zsiványtanya? 

Sok mindent nem tudok, 
De egyet, elhiheted, 
Megmutattad nekem, 
Milyen a szeretet. 

Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.

Muhi János verse

Aranyosi Ervin: Odafentről vigyáz…

Aranyosi Ervin: Odafentről vigyáz…

Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal,
ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal.
Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam,
mikor látta fiát bánatosan, szótlan.

Ő már felköltözött távoli mennyekbe,
én meg azért mászom dombokra, hegyekbe,
hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez,
s elmondjam az enyém, nélküle mit érez.

Elmondhassam neki, mennyire hiányzik,
mikor rágondolok, szemem könnyben ázik.
Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném,
elszállt gyermekkorom mellette meglelném.

Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt,
a két szorgos keze, mely el sose fáradt.

Barna, meleg szeme, mely óhajom leste,
mesemondó hangja, ha eljött az este.

Ha eljön az este, csillagokra nézek,
sok régi emléket sorra felidézek,
és amikor végre rám talál az álom
az édesanyámat benne megtalálom.

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Vajon miért is jó temetőbe járni,
elporlott testek közt, csendben sírdogálni?
Mint kiszáradt kúthoz, jár oda az ember,
melyben nincsen élet, honnan vizet sem mer.

Minden évben egyszer ünnepelsz egy napot,
mintha a szeretted, aznap lenne csak ott.
Pedig talán sejted, nem hal meg a lélek,
elment kedveseink, másik síkon élnek.

Reájuk gondolni, bármelyik nap lehet,
sorra felidézni kedves emlékeket.
Gyertyákat gyújtani, a lángjukba nézni,
a szeretett arcot újra felidézni.

Nem kell hát megölni annyi szép virágot,
feldíszíteni egy megkövült világot,
ami kong a csendtől, lélektelen, rideg,
mely a lét súlyától az élőt sem menti meg.

Vagy Te másért jársz ki, – bocsánatot kérni?
Hiszed, képtelenség másképp utolérni?
Ám akit keresel, ott már nem találod,
siettetned nem kell korai halálod!

Hisz lelkedben ott él, kitörölhetetlen!
Mert, hát jó az Isten, sohasem kegyetlen.
Kinek sorsa egykor összefutott véled,
álmodban, lelkedben újra, újra éled.

Újra látni fogod, tudsz vele beszélni,
lesz még új esélyed bocsánatát kérni.
S Te is megbocsáthatsz régi sérelmeket,
megnyugtathatod a nyugtalan lelkedet.

Ám ehhez nincs szükség halottak napjára,
s nem kell koncentrálni bánatra, halálra,
jobb a szép dolgokat újra felidézni,
szeretted szemébe újra belenézni…

Aranyosi Ervin © 2013-10-28.

Apu

Apu meséld el nekem
Milyen az élet odafent?
Hallgattok e szép zenéket?
Ott is sír e vajon a lélek?

Testvéreid s nagymamám,
vártak e már odaát?
Odafent is van e álom?
Sírodon, látod e a sok virágot?

Apu meséld el nekem,
odafent milyen a csend?
Fájt e a lelked,
mikor tested örökre megihent?

Hirdetés

Apu meséld el nekem,
van e ott is szerelem?
Egymáshoz bújik e a lélek,
születnek e ott is nemzedékek?

Apu meséld el, milyen a halál?
Tényleg csillagként ragyogsz már reánk?
Ha lelked más testébe száll,
akkor is gondolsz e reánk?

Apu mesélj, van e élet a halál után?
Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk?
Mesélj milyen az idő odafent?
Kell e kabát, mint idelent?

Apu meséld el nekem
Odafent van e szeretet?
Vannak e ott is gonosz lelkek?
Vagy ők tényleg a pokolba mennek?

Mondd, miyen a tél, az ősz a nyár?
Tavasszal ragyog e ott is a napsugár?
Mikor a lelked a mennybe szállt,
várt e ott rád a boldogság?

Apu meséld el nekem,
ül e könnycsepp neked is a lelkeden?
Mondd, hogy csak álmodom
Nevetünk mi még ezen a bús dalon.

Apu mesélj kérlek,
odafent kell e majd félnem?
Vagy ott is vigyázol reánk,
ahogy azt tetted, egykor hajdanán?

- ismeretlen szerző

Ady Endre: Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.

Ady Endre: Karácsony

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III:
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

Karácsony

ű

Hiába mentek el, ők is velünk vannak. - Müller Péter karácsonyi üzenete

Kedvesem! Közöttünk vannak! Csak ez az ostoba, mai, beszűkült "racionális" kor hiszi, hogy a halállal minden megszűnik. Nem igaz! A lélek végtelen úton jár, s a halállal nem hal meg. Él, csak nem abban a komor érzékvilágban, ahol még te élsz. „Halhatatlan szerelem” - erről szól a könyvem, és erről szól az élet is. Hogy az igazi szeretet nem múlik el soha! Az arcunk megváltozik, a világunk megváltozik, csak a szeretet nem, mert az örök. Gondolj a Hellinger-terápia ma már tudományosan elfogadott módszerére. Azon alapszik, hogy a szeretet finom, de eltéphetetlen szálaival össze vagyunk kötve. És ez karácsonykor különösen érezhető. Egyrészt, mert te érzékenyebb vagy és nyitottabb, másrészt pedig a szellemi világ is közelebb jön a Földhöz, mert bevonzza az alulról ritkán felsugárzó szeretet. Karácsonykor még az egyszerű emberek is megpillanthatják az angyalokat, mint a pásztorok a Bibliában, mert olyan közel jönnek ehhez a szenvedésekkel és félelmekkel teli Földünkhöz. Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel. Ez a levél a szívednek szól. Az eszed nem tudja, és nem is akarja megérteni. Egyszer egy évben láss a szíveddel, s akkor megérint a bizonyosság - bármilyen átváltozás történt is, és bármilyen messzire ment is az, akit szeretsz, mégis veled van. A rádió adóvevőnél sem számít a távolság, ha jó a vétel. Akit örökre elvesztettnek hittél - ott él veled.

Én már azóta szeretlek, mikor még nem voltál más, csak puszta gondolat és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat. Aztán megdobbant a szíved,szívem alatt,és én azóta a lelkemhez simítva hordalak

Apa

Apa

Bartos Erika: Apához 

Mikor leszek én is felnőtt? 
Mondd el nekem, Apa! 
Nem vagyok még iskolás, 
de nem is vagyok baba! 

Mondd el nekem, milyen érzés 
Apukának lenni? 
Szeretsz-e mondd korán reggel 
dolgozóba menni? 

Jó érzés-e hazaérni, 
megölelni engem? 
Látod-e, hogy egész kicsit 
ma is nagyobb lettem? 

Jó érzés-e betakarni, 
puszit adni este? 
Maradj itt az ágyam mellett, 
kérlek, ne menj messze! 

Rajzoltam egy képet neked, 
Te vagy rajta, nézd meg! 
Én vagyok a kisgyerek és 
kézen foglak Téged! 

Örülsz neki? Vigyázol rá? 
Mi vagyunk a képen! 
Én vagyok az apukámmal, 
ketten, kéz a kézben!

KEDVENC

„Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését, és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker."


Ralph Waldo Emerson

kis-herceg-10-tanitasa

http://alternativegeszseg.hu/index.php/2016/10/16/kis-herceg-10-tanitasa-szivrol-szerelemrol/

idézet

Bryan Dyson több éven keresztül volt a Coca-Cola vezérigazgatója. Egyszer tartott egy fél perces beszédet: néhány alapvető dolgot mondott csupán, de ezeket ennél szemléletesebben azóta sem sikerült megfogalmazni senkinek.  

"Képzeld el egy játéknak az életet, melyben 5 labdával zsonglőrködsz a levegőben: A munkával, családdal, egészséggel, barátokkal, szellemiségeddel – és mindegyiket a levegőben tartod!

Hamarosan meg fogod érteni, hogy a munka egy gumilabda. Ha elejted, visszapattan.

A másik négy labda – család, egészség, barátok, szellemiség – azonban üvegből van. Ha egyiküket elejted, visszavonhatatlanul megkopik, megkarcolódik, megcsorbul, megsérül vagy összetörik.
Soha nem lesz a régi. Ezt meg kell értened.

Dolgozz hatékonyan a munkaidőben, és menj haza időben! Add meg a szükséges időt családodnak, barátaidnak és pihenj eleget!"

Radír

Mark Twain

"Az élet olyan rövid, hogy nincs benne idő veszekedésre, bocsánatkérésre, megbánásra, számonkérésre. Csak a szeretetre van idő, és ha szabad így kifejezni magam, csak egy pillanat van rá."

Mark Twain

(Gárdonyi Géza)

"Légy az, kiből árad a nyugalom. Légy az, kire nem hat a hatalom. Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet. S menj oda, hol fázik a szeretet."
(Gárdonyi Géza)

olyan-valaki-mellett-allj-meg-

http://www.mindenegybenblog.hu/idezetek/olyan-valaki-mellett-allj-meg-aki-nem