JÓZSEF ATTILA ÖSSZES KÖLTEMÉNYE

http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/index.htm

Fodor Ákos: Egy ajándék elhárítása

Fodor Ákos: Egy ajándék elhárítása

Ne adj igazat. Neked túlsokba kerül; nekem meg épp van.

Apa

Mesélj nekem apu, 
Mi az, hogy becsület? 
Hogyha az van nekem, 
Jár érte tisztelet? 
Milyen lesz apu, 
Az igaz szerelem? 
És ha majd elmúlik 
Akkor az fáj nekem? 

Vannak-e apu, 
Ma is istenek? 
Hisznek-e még bennük, 
Most is az emberek? 
Van-e tényleg élet 
A halál után? 
És ha ezt kérdezem, 
Miért nézel bután? 

És ha majd felnövök, 
Nekem is lesz sorsom? 
Mert most a tanulás, 
Az a legfőbb gondom. 
Miért lesznek rosszak, 
Apu, az emberek? 
Hogy lehet, hogy vannak 
Éhező gyerekek? 

Ha a munkádért mindig 
Megkapod a béred. 
A hónap végén akkor 
Miért nincsen pénzed? 
Ha rám nézel, látom, 
Fátyolos a szemed. 
Hogyha én nem lennék, 
Könnyebb volna neked? 

Hogyha öreg leszek, 
Nekem is lesz szagom? 
És az unokákat 
Én is elronthatom? 
A szomszéd néniből 
Mikorra lesz banya? 
Hogy lesz egy országból 
Mocskos zsiványtanya? 

Sok mindent nem tudok, 
De egyet, elhiheted, 
Megmutattad nekem, 
Milyen a szeretet. 

Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.

Muhi János verse

Aranyosi Ervin: Odafentről vigyáz…

Aranyosi Ervin: Odafentről vigyáz…

Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal,
ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal.
Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam,
mikor látta fiát bánatosan, szótlan.

Ő már felköltözött távoli mennyekbe,
én meg azért mászom dombokra, hegyekbe,
hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez,
s elmondjam az enyém, nélküle mit érez.

Elmondhassam neki, mennyire hiányzik,
mikor rágondolok, szemem könnyben ázik.
Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném,
elszállt gyermekkorom mellette meglelném.

Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt,
a két szorgos keze, mely el sose fáradt.

Barna, meleg szeme, mely óhajom leste,
mesemondó hangja, ha eljött az este.

Ha eljön az este, csillagokra nézek,
sok régi emléket sorra felidézek,
és amikor végre rám talál az álom
az édesanyámat benne megtalálom.

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Aranyosi Ervin: Vajon miért is jó temetőbe járni?

Vajon miért is jó temetőbe járni,
elporlott testek közt, csendben sírdogálni?
Mint kiszáradt kúthoz, jár oda az ember,
melyben nincsen élet, honnan vizet sem mer.

Minden évben egyszer ünnepelsz egy napot,
mintha a szeretted, aznap lenne csak ott.
Pedig talán sejted, nem hal meg a lélek,
elment kedveseink, másik síkon élnek.

Reájuk gondolni, bármelyik nap lehet,
sorra felidézni kedves emlékeket.
Gyertyákat gyújtani, a lángjukba nézni,
a szeretett arcot újra felidézni.

Nem kell hát megölni annyi szép virágot,
feldíszíteni egy megkövült világot,
ami kong a csendtől, lélektelen, rideg,
mely a lét súlyától az élőt sem menti meg.

Vagy Te másért jársz ki, – bocsánatot kérni?
Hiszed, képtelenség másképp utolérni?
Ám akit keresel, ott már nem találod,
siettetned nem kell korai halálod!

Hisz lelkedben ott él, kitörölhetetlen!
Mert, hát jó az Isten, sohasem kegyetlen.
Kinek sorsa egykor összefutott véled,
álmodban, lelkedben újra, újra éled.

Újra látni fogod, tudsz vele beszélni,
lesz még új esélyed bocsánatát kérni.
S Te is megbocsáthatsz régi sérelmeket,
megnyugtathatod a nyugtalan lelkedet.

Ám ehhez nincs szükség halottak napjára,
s nem kell koncentrálni bánatra, halálra,
jobb a szép dolgokat újra felidézni,
szeretted szemébe újra belenézni…

Aranyosi Ervin © 2013-10-28.

Apu

Apu meséld el nekem
Milyen az élet odafent?
Hallgattok e szép zenéket?
Ott is sír e vajon a lélek?

Testvéreid s nagymamám,
vártak e már odaát?
Odafent is van e álom?
Sírodon, látod e a sok virágot?

Apu meséld el nekem,
odafent milyen a csend?
Fájt e a lelked,
mikor tested örökre megihent?

Hirdetés

Apu meséld el nekem,
van e ott is szerelem?
Egymáshoz bújik e a lélek,
születnek e ott is nemzedékek?

Apu meséld el, milyen a halál?
Tényleg csillagként ragyogsz már reánk?
Ha lelked más testébe száll,
akkor is gondolsz e reánk?

Apu mesélj, van e élet a halál után?
Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk?
Mesélj milyen az idő odafent?
Kell e kabát, mint idelent?

Apu meséld el nekem
Odafent van e szeretet?
Vannak e ott is gonosz lelkek?
Vagy ők tényleg a pokolba mennek?

Mondd, miyen a tél, az ősz a nyár?
Tavasszal ragyog e ott is a napsugár?
Mikor a lelked a mennybe szállt,
várt e ott rád a boldogság?

Apu meséld el nekem,
ül e könnycsepp neked is a lelkeden?
Mondd, hogy csak álmodom
Nevetünk mi még ezen a bús dalon.

Apu mesélj kérlek,
odafent kell e majd félnem?
Vagy ott is vigyázol reánk,
ahogy azt tetted, egykor hajdanán?

- ismeretlen szerző

Én már azóta szeretlek, mikor még nem voltál más, csak puszta gondolat és a csillagok lüktették az égre képzelt mosolyodat. Aztán megdobbant a szíved,szívem alatt,és én azóta a lelkemhez simítva hordalak

Apa

Apa

Bartos Erika: Apához 

Mikor leszek én is felnőtt? 
Mondd el nekem, Apa! 
Nem vagyok még iskolás, 
de nem is vagyok baba! 

Mondd el nekem, milyen érzés 
Apukának lenni? 
Szeretsz-e mondd korán reggel 
dolgozóba menni? 

Jó érzés-e hazaérni, 
megölelni engem? 
Látod-e, hogy egész kicsit 
ma is nagyobb lettem? 

Jó érzés-e betakarni, 
puszit adni este? 
Maradj itt az ágyam mellett, 
kérlek, ne menj messze! 

Rajzoltam egy képet neked, 
Te vagy rajta, nézd meg! 
Én vagyok a kisgyerek és 
kézen foglak Téged! 

Örülsz neki? Vigyázol rá? 
Mi vagyunk a képen! 
Én vagyok az apukámmal, 
ketten, kéz a kézben!

Az én Bakancslistám

Az én Bakancslistám

Nézni ezer tájat, elsuhanó rétet,
Zivatarban ázni, hogy átjárjon az élet,
Gyermekarcba bújni, csiklandón nevetve, 
Rongybabát dobálni, ördögöt feledve.
Bejárni a Földet és mindent megenni,
Naplemente közben a semmin elmerengni,
Elégni egy karban, elveszni egy csókban,
Meztelen rohanni a friss, ropogós hóban.
Forrásvizet adni öreg nénikéknek,
Hajnalban riadni, hogy szól a madárének,
Zenét és fényeket hallani meg látni,
Hamis magyar nótát az éjbe kiabálni,
Morzsolni a földet a két tenyerembe,
Halhatatlant írni egy nagy szerelembe.
Azt hinni, hogy jó lesz, és mindenki kedves,
Nem néznek bolondnak, az sem, aki megles,
Hátam mögött jó szó, és dicséret árad,
Aki reám gondol, nem járja át bánat.
Megváltást kérni és megbocsátást adni,
Minden nap egy jó szót valahonnan kapni,
Terheket levenni azoknak válláról,
Kik nem kaptak eleget Isten oltalmából.
Nagy, nyitott szívvel és erős karokkal
Cipelni és adni százezer marokkal,
Üveggyöngy könnyeket a felhőkre dobni,
Pár boldog percet a szívekbe lopni.
Élni és érezni lélekkel és testtel,
Hangtalan meghalni egy esős, szombat reggel.

Nyugalom...

Maradj nyugodtan, amidőn
az asztalodhoz ül az angyal,
kezed simítsa félre halkan
a ráncokat a terítőn.
Rainer Maria Rilke 

Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre

Fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
Hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)
Akkor tesz el az igazságos Isten
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

B.Ú.É.K.

Kivanok ÉN hitet, kedvet,
SZÉP szerelmet, Hu türelmet,
utakhoz fényt, csodát, almot,
békességes boldogságot,
magyar SZOT éS égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, kelta, Igazságot,
daltól Derűs Jobb világot,
bokrok Melle társnak FAKAT,
napfényt, Amely El NEM Farád,
tekintetet szembe nézve,
ejt meg nappalt Soha félve,
kézfogásos Tiszta csöndet,
éS mosolyból Minel többet!

- Balogh József -

Bögrevers

képtelenség.hu » csatornák » vicc, szöveg » Bögrevers

Elmosogattam tegnap este nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.

Közöttük van kettő fületlen, de elölről szépek...
Elölről olyanok, mint a többi: épek.
Csak a hibás részt hátra kell tenni,
s nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Nézem, s eszembe jutnak most felebarátok,
kiket - képletesen - fületlennek látok.
Úgy teszem fel őket életem polcára,
hogy ne lássak mindig arra a hibára.
Mindig csak a szépre, csak a jóra,
mert ha egyszer én térek nyugovóra,
úgy tesz velem az igazságos Isten,
ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn.
A mennyei polcra, nagykegyelmű szemmel,
hátrafelé az én letörött fülemmel.