Advent

http://decoplage.de/2017/11/09/102-karacsonyi-dekoracios-oetlet-adventi-koszoru/

 dekorációs ötlet – adventi koszorú

Manapság, ha van valakinek ideje, saját maga készíti el az adventi koszorúját. Valójában nem kell sok idő hozzá. Szerintem, ha nincs is időd -mert mindig versenyt futunk ezzel a fránya idővel-, erre mégis szakíts. Több héten át a saját kezünk munkájában gyönyörködhetünk és az elkészítés öröméről se felejtkezzünk meg. 

Ahogy elkészítjük a koszorút és meggyújtjuk az első gyertyát, elkezdődik a ráhangolódás az ünnepre. Advent időszaka a karácsonyt megelőző 4. héttől kezdődően, a karácsony előtti utolsó vasárnapig tart. Ilyenkor egy befelé fordulunk, és nem a külvilágra, a külső elvárásokra figyelünk, hanem nyugalmat, boldogságot keresve magunkban, készülünk fel az ünnepre. Mindenkinek vannak vágyai, álmai, ami ilyenkor advent idején még jobban felerősödhet.

Honnan is ered?

Az első adventi koszorút Johann Heinrich Wichern hamburgi evangélikus lelkész, az első gyermekotthon megalapítója készítette el, 1838-ban. Egy fából készült kerékbe az advent minden vasárnapján a vacsoránál egy-egy újabb gyertyát helyezett el, s szentestén a kerék közepére tette az ötödiket. A fa kerék helyett örökzöldből, szalmából, vesszőből készült koszorúk kerültek az asztalokra, és egy kertész ötlete alapján az ajtókra fölakasztható adventi koszorúk is megjelentek.
Egy másik leírás szerint a lelkész 23 gyertyát helyezett el egy felfüggesztett szekérkeréken, mely körül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ez az Adventi naptár alapja.

Gyertyák!

A katolikus hagyomány szerint 4 gyertyát teszünk a koszorúra 3 lilát (mely szín a bűnbánatot, a fegyelmet és összeszedettséget jelképezi) és 1 rózsaszínt (öröm), amiket vasárnaponként (vagy előző este) gyújtunk meg.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat:

1. hit
2. remény
3. öröm (ez a 3. vasárnap meggyújtott gyertya a rózsaszín!)
4. szeretet

Sokan megtartják a hagyományokat, és van aki változtat rajta. Egyre divatosabb, hogy alapnak nem koszorút használunk, hanem például régi liszt szitát, karton boxot, régi kuglófos formát. Itt minden féle stílus megállja a helyét.
Ahogy Te szeretnéd!
Természetesen itt is vannak trendek, amit lehet követni. Nálunk a karácsonyfa az ajtókopogtató és az adventi koszorú egy színű, harmonizálnak egymással.

102 ötletet hoztam most. Szerintem készíts egy finom kakaót előtte és inspirálódj!

   

            

   

      

            

 

              

              

         

         

Képek forrása: Pinterest

Hány emberévesek a kutyák?

2014 SZEPT 27  |  Hasznos

Sokan azt gondolják, elég csak beszorozni a kutya tényleges éveit héttel, hogy megkapjuk kérdésünkre a választ, ez azonban csak mítosz - írja a marmalade.hu. Valóban, nehéz ezt általánosítani is, hiszen a különböző fajták különböző módon is öregedhetnek, másképpen reagálnak a külső tényezőkre is.

A héttel való szorzás mítoszának az állhat a hátterében, hogy a kutyák élettartama körülbelül a hetede az emberekének. Így egy két éves kutyagyerek egy 14 éves kamasznak felel meg e téves elképzelés szerint.

Ez az átszámolás azonban távolról sem pontos, és messze nem ilyen egyszerű.

Egy kutya emberéveinek kiszámításához figyelembe kell vennünk annak súlyát, fajtáját és egészségi állapotát is. A kutyák például sokkal gyorsabban érnek-öregszenek életük első két évében. Az első életévük végén körülbelül egy 14-15 éves ember érettségével állíthatnánk őket párhuzamban, persze a saját mértékeiken belül, de persze ez egyénenként és fajtánként is igen eltérő lehet.

A nagyobb testű kutyák ráadásul lassabban érnek, azonban öt éves korukban már kifejezetten öregecskének számítanak. Jó példa erre a világ legnagyobb kutyája, Zeus, aki nemrég hunyt el végelgyengülésben éppen a hatodik születésnapja előtt.

A keverékek pedig rendszerint tovább élnek, mint fajtatiszta, sokszor agyontenyésztett társaik.

Nagy általánosságban mégis azt mondhatjuk (az összes fent említett tényezőt is figyelembe véve), hogy az első két évben 10,5 évnek számít minden egyes év, onnan pedig négyet érnek emberi léptékben a kutyaévek.

(kutyabarát.hu)

Forrás: marmalade.hu
Fotó: dogster.com 

Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy ‘hülye’? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó.
Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét.
Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.”
Nem értettem, s ezért még hozzátette:

Müller Péter: “Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot…!”

“Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni. Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni – én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:

“Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel.

“No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad!
Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál.
Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek!

Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem!

Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit!
És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!”